
Azt mondják – és erről már sokan sokfélét írtak -, hogy a történetek, a népmesék fejlesztik a gyerekek (és persze bárki) képzelőerejét, és segítik őket a belső képalkotásban. A belső képalkotás képessége alapvető fontosságú emberi képesség. Például, ha meg akarunk birkózni az életünkben felmerülő problémákkal, először képesnek kell lennünk arra, hogy belül, magunkban elképzeljük a megoldást, vagy esetleg többféle megoldást, enélkül nem juthatunk el ahhoz, hogy a megoldást véghezvigyük. De néha a megoldás nagyon közel van, elég csak elképzelni vagy másként gondolni rá.
2013 őszén, miután hazajöttem egy franciaországi mesemondó találkozóról (egy hétig voltam távol), megérkezésem napjának estéjén 9 éves Sára lányom nagyon pörgött, és nem akart menni lefeküdni, és mindent megtett hogy ezt a pillanatot elkerülje. „Rosszalkodott” – tárgyakat vágott hozzánk és nevetett – megpróbáltam lecsendesíteni – aztán elővettem a szigorúbb oldalamat, de semmi nem működött… aztán, volt egy pillanat, amikor végre kapcsolódni tudtam a” jobbik énemhez”, és együtt érzővé váltam, mélyen átéreztem egy mondat igazságát (amely valahol hátul, agyam racionális, tényeket ismerő részében ott él), az igazságot, mely így hangzik: „biztosan valami probléma áll a mögött, hogy így viselkedik. Valami bántja, amit nem tud megfogalmazni.” Így ezt mondtam magamnak: „Ok, Maja, nyugodj le, próbáld megérteni, mi is történik itt. (Sára már ágyban volt, de még mindig égett a lámpa. ) Majd ezt kérdeztem a lányomtól:
- Sára, miért viselkedsz így? Mit érzel? Van valami, ami bánt?
- Nagyon jól érzem magam.
- Ezért dobálsz hozzánk dolgokat? És ezért nem fogadsz szót?
- Igen. Mert jól érzem magam.
- Félsz valamitől?
- Igen. félek. Félek az elalvástól.
- Mitől félsz?
- Attól, hogy ha elalszom, meghalok. És jön egy óriási szörny és megesz.
- És mi ebben a legrosszabb?
- Az, hogy te és apa nem lesztek velem többé.
(ekkor csináltunk egy meditációs oldást, majd eloltottam a villanyt – Sára megint megszólalt):
- Anya, megint látom a szörnyet.
- Milyen ez a szörny? Hogy néz ki?
Nagyon nagy, hatalmas, kék színű, és piercing van az orrában. (Itt megkérdeztem, hogy látott-e valami hasonlót a TV-ben – azt mondta, nem…)
Gondolkoztam, szinte verítékeztem, na most, most mit mondjak, hogyan vezessem tovább, hogy oldjuk ezt fel.. .aztán belülről megérkezett a válasz:
- Mitől fél ez a szörny? Hogyan lehet legyőzni? – kérdeztem.
Sára azonnal megtalálta a választ:
- Tűzzel. Fél a tűztől, allergiás rá.
Ekkor azt javasoltam, hogy mindketten képzeljük el, hogy fáklya van a kezünkben, majd gondolatban felemeltük a fáklyákat, és elzavartuk a szörnyet. Sára megerősítette, hogy elmenekült. Ezután békésen elaludt. A szörnyet azóta nem említette.
Írta: Bumberák Maja
- Sára, miért viselkedsz így? Mit érzel? Van valami, ami bánt?
- Nagyon jól érzem magam.
- Ezért dobálsz hozzánk dolgokat? És ezért nem fogadsz szót?
- Igen. Mert jól érzem magam.
- Félsz valamitől?
- Igen. félek. Félek az elalvástól.
- Mitől félsz?
- Attól, hogy ha elalszom, meghalok. És jön egy óriási szörny és megesz.
- És mi ebben a legrosszabb?
- Az, hogy te és apa nem lesztek velem többé.
(ekkor csináltunk egy meditációs oldást, majd eloltottam a villanyt – Sára megint megszólalt):
- Anya, megint látom a szörnyet.
- Milyen ez a szörny? Hogy néz ki?
Nagyon nagy, hatalmas, kék színű, és piercing van az orrában. (Itt megkérdeztem, hogy látott-e valami hasonlót a TV-ben – azt mondta, nem…)
Gondolkoztam, szinte verítékeztem, na most, most mit mondjak, hogyan vezessem tovább, hogy oldjuk ezt fel.. .aztán belülről megérkezett a válasz:
- Mitől fél ez a szörny? Hogyan lehet legyőzni? – kérdeztem.
Sára azonnal megtalálta a választ:
- Tűzzel. Fél a tűztől, allergiás rá.
Ekkor azt javasoltam, hogy mindketten képzeljük el, hogy fáklya van a kezünkben, majd gondolatban felemeltük a fáklyákat, és elzavartuk a szörnyet. Sára megerősítette, hogy elmenekült. Ezután békésen elaludt. A szörnyet azóta nem említette.
Írta: Bumberák Maja